Animal Protection
 

Még mindig január 25-ről írok. Eseménydús nap volt és életem egyik legszebb napja is. Szívesen beszélek róla.

Kulcscsörgés. Vajon hová megyünk? Mi lesz most? Kavarogtak a gondolatok a fejemben, mintha valami méhkas lenne benne. Beléptünk egy épületbe. Jól kezdődik... melegebb van egy fokkal, mint az utcán. Elindulunk felfelé. Egyik lépcső a másik után, majd egyszer csak megállunk. Ismét zörög a kulcs, kattan a zár. Egy folyosóra érkezünk, ahol elmegyünk...

Szóval eljutottunk a kapun túlra. Oda ahová a többiek rendszeresen jártak én viszont az esetek többségében, csak rácson belül álmodoztam. Persze a határokat most is feszegettem és nem könnyítettem meg Rita dolgát, de szerencsére nem adta fel. Először megpróbált velem normál tempóban sétálni, de annyira téptem a pórázt, hogy már a nyelvemet is...

Ma ugyanúgy ébredtem mint máskor, Szusival és a nem régiben hozzánk került tacsival. Nagyon vártam már, hogy az a jellegzetes reggeli zaj megcsapja a fülem. Az, ami a bejárat felől jön. Amikor ezt halljuk, mindenki őrült ujjongásban tör ki, mert azt jelenti, hogy megérkezett a gondozó. Még néhány percig csörömpöl a tálakkal. Ugrálva, fel-alá...

Lucy vagyok, egy 1,5 éves tüneményes lányka, oltási könyvem szerint mopsz-fox terrier keverék. A gazdim 2018. október 5-én vitt be a Rex Kutyaotthon Alapítványhoz, mert ő külföldre költözött és nem tudott magával vinni. Igazi kis energiabomba vagyok. Kis termetem ellenére, hatalmas a mozgásigényem. Ez tök úgy hangzik, mint teljesen szokványos...