Yoda bemutatkozik

Lucy már sokszor jelentkezett itt, mesélt magáról, a fejlődéséről. Gondoltam, mint a Buczkó falka legrégibb tagja én is bemutatkozom. 2012. február 19-én láttam meg a napvilágot, valahol vidéken. Akkoriban született meg A GAZDI fejében vagy inkább szívében az a vágy, hogy szeretne egy kutyust. Miután végre meggyőzte férjét, elkezdődött az agyalás, hogy mégis milyen ebet látnának szívesen a családban. Figyelembe kellett venniük, hogy egy budapesti nem túl nagy lakásban laknak és van egy kislányuk, aki egyébként retteg a kutyáktól.

Mivel gazdinak már volt tapasztalata kutyákkal, nem riadt vissza attól, hogy kölyökkutyát vegyenek magukhoz. Mindketten felnőtt ként is kistetű fajtát szerettek volna, ezért ebbe az irányba indultak el. Abban is megegyeztek, hogy valamilyen mérettől függetlenül azért "kutya formájú" négylábút akarnak. Így esett a választásuk a Törpe pincherre, mivel mi tök úgy nézünk ki egy Dobberman, ami összement a mosásban. Ezen nyomvonalon elindulva találtak rám és a gazdi első látásra belém is szeretett.

Felkészülve várták érkezésemet. Volt minden, ami a boldogságomhoz kellett, bár nekem már az is elég volt, hogy sülve-főve együtt vagyunk, rengeteg simit, és puszit kaptam. Csodák csodájára, még a kislány is nyitott volt Velem. Odajött, jól megnézett magának, majd vette a bátorságot és megsimogatott. Aztán rájött, hogy ez tök jó. Azóta Ő is nagyon szeret. SŐT! Most már más kutyáktól sem fél.

Így tengettem a napjaimat. Szeretetben, boldogságban. Megkaptam mindent. Még állatorvoshoz is olyan helyre vittek, ahol a doki bácsi első alkalommal jól megszeretgetett és jutalomfalatokkal lekenyerezett, amit azóta is minden alkalommal megtesz, amikor megyünk. Az oltást is csak akkor kaptam meg, amikor már feloldódtam, megbarátkoztam vele. Azóta is szeretek menni hozzá, bár szerencsére golyóálló vagyok - ahogy a doki nevezett el - és évente egyszer találkozunk, amikor oltásra kell mennem.

Szóval így tengettem kicsiny életemet 6 évig egyke kutya ként. Aztán egyik napról a másikra falkában találtam magam. Először jött Stitch. Hát ez nem volt egyszerű eset. Gazdi levitt sétálni és ez a szuka ott állt a póráz végén a gazdi férjének a kezében. Már itt gyanús volt a sztori, ezért rögtön neki akartam esni, de persze gazdiék nem hagyták. Addig mesterkedtek, hogy végül csak a nyakamon maradt. Nem mondom, nehezen viseltem az elején, hogy GAZDI szeretete és figyelme megoszlik. Sokat duzzogtam, mire megbékéltem a helyzettel. Gazdi ettől annyira szomorú volt, hogy végül megsajnáltam és rendeztem a viszonyomat az új jövevénnyel. Persze gazdinak itt még nem volt elég. Munkahelyet váltott és egyszer csak előkerült Lucy.

Ez a szitu sem volt teljesen zökkenőmentes, de már sokkal lazábban kezeltem. Csak olyan fura szegény. Tiszta kettyós. Ok nélkül kap dührohamokat, de nem velünk agresszív, hanem saját magát bántja. Tök bolond. De gazdi kezeli, mi pedig Stitchel néha helyre rakjuk az agyát, és kész.

Aztán egyszer egy nyári napon gazdi egy szállító doboznyi patkányszerű valamivel érkezett haza a munkából. Mint kiderült 2 napos kölyökkutyák. 5-en vannak. Azért hozta haza őket, mert kidobták valami erdőben, és ha valaki nem neveli fel őket, akkor meghaltak volna. Sajnos ketten így sem élték túl, de hárman életben maradtak. Egyre nagyobbak lettek, mozgékonyabbak. Aztán ketten egyszer csak eltűntek, de a harmadik velünk maradt. Ő a Luke. Vele már 4 tagúra bővült a falka.

Végül 2019 októberében jött hozzánk egy újabb kutya. Elég nagy és ő is olyan fura. Csokinak hívják. Sokszor csak megy körbe-körbe céltalanul. Előfordul, hogy el is tapos. Olyankor mindig feljajdulok, persze gazdi rögtön ugrik, hogy mi történt. Azután, amikor olyan van Csokinak is szoktam szólni, hogy hagyjon békén, de olyan fura. Nem reagál csak, ha belecsípek. Ez állítólag azért van, mert szegény süket. Nagyon rossz lehet Neki, Nekünk pedig nehéz megszokni, hogy nem tudunk rászólni.

Nem sokkal érkezése után elköltöztünk egy nagy házba, ahol van kert is. Régebben sűrűn jártunk ide, ilyenkor gazdiék egész nap dolgoztak, én pedig bogarásztam, felfedeztem a helyet és a szökési lehetőségeket.

Mára már helyre állt a lelki békém. Visszaszedtem a depresszió miatt leadott dekákat, amik nagyon meglátszódtak rajtam. Kis csonti voltam, ami miatt gazdi nagyon aggódott. Visszatértek az esti hancúrozások az ágyban is. Alvás előtt mindig labdázunk és birkózunk egy kicsit a gazdik fészkében. Azután alszunk egy jó nagyot. Reggel pedig gazdi visszakapta az általa nagyon imádott rituálét Tőlem, amit anno elnevezett flórklór műsornak, és nagyon hiányolta. Dörgölőzöm, vakartatom magam, közben pedig minden féle figurákat csinálok, mintha fejen állnék, meg bukfenceznék, ahogy vakarja a fenekem dobálom a hátsó lábaim meg ilyenek. Gazdit nagyon szórakoztatja ez a műsor.