"Pót Gazdianyu"
![](https://54f9b5c700.clvaw-cdnwnd.com/163d01169a0cb273759b29722bb1ee7d/200000131-4015641120/IMG_20190621_113853.jpg?ph=54f9b5c700)
"Pót Gazdianyu"... ennél jobban én sem tudom megfogalmazni azt a szerepet, melyet az üllői babák (Star Wars alom) életében töltöttem be. Egy hirtelen, a semmiből jött szerep, mely felkészületlenül ért ugyan, de mertem belevágni és egy percig sem bántam meg. Számítottam rá, hogy nem lesz egyszerű. Tudtam, hogy a vége lesz talán a legkeményebb, amikor majd tudnom kell elengedni a babákat, akiket addig nevelgettem, akik addigra már a szívemhez nőttek. Tudtam, hogy eljön majd az idő, amikor az én időm lejár, amikor a küldetésem véget ér, és útjukra kell engednem.
Rögös volt az út. Tele küzdelemmel, rengeteg átvirrasztott éjszakával, aggódással, és sajnos könnyekkel is. Amikor pár napos babákat dobnak ki sorsukra hagyva őket - szomorú, de - biztos, hogy nem fogja mindenki túlélni a harcot. Vannak erősebb kölykök, vannak gyengébbek. Van, aki már az elején feladja, van, aki küzd a végsőkig, mégsem marad életben... de hála az égnek, azért vannak, akik így is felnőnek....anya nélkül. Hiába teszel meg mindet, van, amikor kevés. Van, hogy kezedben tartod a faltnyi testbe zárt kicsiny lelket...küzdesz... pedig tudod, hogy hiába. Sírva könyörögsz, hogy küzdjön ő is, hogy nem adja fel. Pedig már látod, maximum fájdalmát tudod tompítani, a karjaidban tartod és szereted, átkíséred a szivárvány hídon.
- De az élet megy tovább. Nem omolhatsz össze. Hiszen ott van még 3 kölyök, akik élni akarnak, akiknek szükségük van rád. Akikhez továbbra is fel kell kelned 2 óránként...
- akkor is ha már fáradt vagy...
- akkor is, ha feladnád...
- akkor is, ha reggel 6-kor kelned kell, mert munkába indulsz...
Összeszeded a 3 saját kutyádat és a 3 még életben maradt babát. Gürizel, mert a menhelyen is várnak a kidobott, elhagyott lelkek, akinek csak Te vagy. Majd indulás haza a 6 ebbel, akikkel reggel megérkeztél. A kölykök egyre csak gyarapodnak - Istennek hála. Büszke vagy, mert szépen fejlődnek, ez kicsit tompítja az aggódásod "Vajon jól csinálom?"
A szállító doboz egyre nehezebb...
Folyamatosan méregeted őket, hogy megfelelő mértékben fejlődnek-e.
Feljegyzéseket készítesz:
- ki evett rendesen, ki nem;
- ki pisilt, ki nem;
- ki kakilt, ki nem, mert tudnod kell mikor van szükség nagyobb beavatkozásra, kire kell jobban odafigyelni.
Egy időben elkapott apró változás életmentő lehet. Mint, amikor a gyenge immunrendszerükkel rosszul reagálnak az első oltásra. Látod, hogy valami "nem olyan", valami nem tetszik. Aztán elmegy az étvágyuk, hasmenésük lesz. Azonnal irány a rendelő...infúzió, szurik hada napokon keresztül, hasmenésre ilyen por és olyan paszta, éjjelente virrasztasz mellettük, aggódsz, de végül megmented mindegyiküket. És a pillanat, amikor újra kölyök kutyához méltóan rosszalkodni kezdenek, nem bosszankodni kezdesz, hogy jajj mindent szétrágnak és ellopnak, hanem mosolyogsz és boldog vagy, mert számodra ez azt jelenti, hogy jól vannak.
![](https://54f9b5c700.clvaw-cdnwnd.com/163d01169a0cb273759b29722bb1ee7d/200000133-c0034c0fc8/IMG_20190716_021809.jpg?ph=54f9b5c700)
Közben folytatod a jegyzetelést, mert a legnagyobb krach közepén sem felejtheted el, hogy aktuális a féreghajtás, hogy lassan le kell tenni a tejpótlót és el kell kezdened a starter tápot etetni velük.
Minden nehézség és kihívás ellenére imádtam minden pillanatát, kivéve, amikor a kezemben halt meg a kis Veder. De még ebből is tanultam. Megtanultam, hogy ez sajnos hozzá tartozik a "Pót Gazdianyu" szerephez. Rengeteget tanultam, jobbá váltam...
El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok, hogy engem ért a megtiszteltetés és mindezt átélhettem.
Ott lehettem:
- amikor kezdett kinyílni a szemük, a fülük
- amikor elkezdtek megjelenni az első fogacskák
- amikor először sikerült önállóan pisilni/kakilni
- amikor először csuklottak (olyan cukik ilyenkor)
- amikor először kezdték felfedezni a hangjukat
- amikor megtették az első bizonytalan lépéseket
- amikor először kezdtek önfeledten játszani
- amikor elkezdtek mindent összelopkodni és rágcsálni
- amikor először sétáltak pórázon
"Pót Gazdianyunak" lenni egy csoda. KÖSZÖNÖM, hogy átélhettem és remélem - ha már ilyen görény az emberiség, hogy pár naposan/hetesen kidobnak ártatlan lelkeket - betölthetem még ezt a szerepet.
Azóta a két "kislányom" szerető családra talált. Luke még gazdi kereső, de amíg nem találunk megfelelő helyet számára, addig marad Velünk.
UPDATE... LUKE VÉGLEG MARADT :)
![](https://54f9b5c700.clvaw-cdnwnd.com/163d01169a0cb273759b29722bb1ee7d/200000147-e51ede617c/tappancs.jpg?ph=54f9b5c700)