Örökbefogadás Part 3.
miért fogadnék örökbe problémás kutyát?
Van én
nekem elég bajom. Ezer féle szerepben helyt kell állnom a hétköznapokban.
Dolgoznom kell, emellett pedig ott a gyerek, a háztartás és, ami még ezek mellé
beesik. Szeretnék egy hű társat az életembe, aki alig várja, hogy haza menjek,
feltétel nélkül szeret és felvidít a legrosszabb napokon is. Aki velem jön
kocogni, kirándulni, strandolni, és akivel kulturáltan tudok sétálni, kutyás
közösségbe menni.
Nem őrültem én meg, hogy még a kutyával is csak a bajom legyen...
Igen. Ez is egy nézőpont. De elárulok egy titkot. Először is a kutya nem így születik. A kutya akkor lesz fegyelmezett, szocializált, ha a gazda foglalkozik vele, neveli őt. Szabályokat állít fel és következetesen be is tartatja azokat. Kutyaiskolába jár vele és sokat viszi kutyák közé. Szóval, ha probléma mentes kutyát akarsz, akkor ne akarj kutyát.
Azt is fontos letisztáznod magadban, hogy milyen úton szerzed be a kutyát. Javaslom, mielőtt végleges döntést hozná, látogass el egy menhelyre, vagy gyepmesteri telepre. Ha onnan ki tudsz jönni úgy, hogy nem fogadtál örökbe, akkor inkább ne legyen kutyád! (Kivéve persze, ha tenyészteni akarsz, vagy fajta versenyekre járni vele, mert akkor nyílván tenyésztőhöz kell menned).
Ha az örökbefogadás mellett döntöttél, akkor két opció van. Az első és leggyakoribb, hogy bemész és egy reménytől csillogó szempár rabul ejt. Mindketten "egymásba szerettek" első látásra. Ez egy gyönyörű érzés.
Ha azonban úgy mész be a menhelyre/gyepmesteri telepre, hogy segíteni szeretnél egy kutyán (és tudom naív vagyok, de reménykedem benne, hogy egyre több ilyen lesz), akkor legyél Te a kivétel. Lépj túl az egodon! Emelkedj felül az elvárásaidon és olyan szemmel nézz körül, hogy ki a legesélytelenebb az örökbefogadásra. Mutass példát. Fogadj örökbe öreg, vagy viselkedési problémával küzdő kutyát. Ez utóbbit csak és kizárólag akkor, ha tapasztalt kutyás vagy!
Tapasztalt kutyásként egy problémás kutyát örökbefogadni egy csoda.
És egyben mindennapos küzdelem is. Nem vakítok, nem színezek. Sokszor szar lesz! Sokszor kurva kemény lesz! Sokszor fogsz az idegtől fortyogva az ég felé nézni és azon tűnődni, hogy lehettél ekkora állat! DE! Ha kitartó vagy, elszánt, elhivatott és alázatos egy olyan csoda lehet a Tiéd, ami senki másnak nem adatik meg. Láthatod, hogy az a kutya nap, mint nap Veled küzd. Ő is ugyanúgy örömet akar Neked okozni azzal, hogy okos, ügyes, csak neki lassabban vagy nehezebben megy. Ami a legnehezebb ebben, hogy nem tudod miért. Lehet, hogy fél. Lehet, hogy még soha nem volt rajta póráz. Lehet, hogy soha nem járt még épületben. Lehet, hogy megverték. Lehet, hogy szimplán csak ki volt lökve egy udvarra és csak annyit találkozott emberekkel míg enni-inni kapott (jobb esetben...) Számít Rád! Neked kell kitapasztalnod hol a bibi, mi okozza a nehézséget és Te vagy A GAZDA, akinek át kell segítened ezeken a nehézségeken.
Ha örökbe fogadsz egy problémás kutyát, azzal bizonyítod Neki, hogy megérdemel még egy esélyt. Bizonyítod Neki, hogy Te nem mondtál le róla, hiszel benne. És hidd el! Ő ezt érzi. Hinni kezd magában és igyekezni fog minden erejével. Ha pedig kellő képpen türelmes vagy lesz egy olyan hűséges kutyád, aki akár az életét is adja érted. Egy olyan kutyád, amilyet soha egy tenyésztőnél sem fogsz tudni megvásárolni a világ összes pénzéért sem.
10.000 -20.000 ft támogatásért cserébe (amivel a menhely terheit enyhíted, és halkan megjegyzem ennél sokkal többet költenek rá mire örökbefogadható státuszba kerül egy kutya...) egy csodát vásárolsz magadnak. De, ha ez nem lenne elég a lelkednek, akkor ezért a pénzért a csoda mellé egy éveken át tartó önismereti és önfejlesztési tréninget is kapsz, amiért a mindenféle coachok sok tízezret-százezret elkérnek turnusonként (egy jobb önfejlesztő könyv is 5.000 -6.000 ft-nál kezdődik...)
- Egy problémás kutya örökbefogadásával rengeteget
fejlődhetsz, tanulhatsz:
- önzetlenséget
- türelmet
- kitartást
- tiszteletet
- elfogadást
- bízni és bizalmat kiérdemelni
- gondoskodást
- alázatot
- önzetlen szeretetet adni és kapni
- gazdálkodni az időddel
- megszervezni az életed
- fejlődik a kreativitásod
- megtanulod összekaparni lelkierőd romjait, mert a kutyának szüksége van Rád
Ezeken felül pedig kialakul egy rendszer az életedben. Sokkal többet és rendszeresebben fogsz mozogni, ezáltal erősödik az immunrendszered, ergo egészségesebb, energikusabb leszel. Ő ott lesz melletted a bajban is. Amikor padlón vagy megtalálja a módját, hogyan vidítson fel.
Ha mindezek elolvasása után úgy döntöttél, hogy része akarsz lenni a csodának, de nem vagy tapasztalt kutyás, szánj időt a felkészülésre. Ne akard azonnal! Menj el egy menhelyre, jelentkezz önkéntesnek. Dolgozz olyan emberek mellett, akik már tapasztalt kutyások és segítenek Neked is azzá válni. Vannak menhelyek, ahol igazán remek önkéntes programok vannak, melyek során meg tudsz tanulni "kutyázni".
És zárásként egy személyes sztori. Mint korábbi bejegyzésekben már olvashattátok Nekem is van egy ilyen viselkedési zavaros kutyusom a Lucy (hivatkozás). Random dührohamokat kap. Támadja saját a saját lábát (idegen láb szindróma). Esetenként, ha rosszul nyúlok közbe, vagy olyan helyen vagyok, hogy mellé harapva elér, akkor igen...van hogy engem is megcsíp. Nem szándékosan! SŐT! Minden alkalommal, amikor ilyen történik (szerencsére nem sokszor van ilyen) érezhető, hogy még ebben a felfokozott idegállapotban is észreveszi a bakit és lágyabban fog. Odafigyel rám, és azonnal összehúzza magát, mert tudja, hogy rosszat csinált, még ha nem is szándékosan. Azonnal ki is zökken, jön hízelegni, bújik...kvázi bocsánatot kér. DE! Én elfogadtam és megtanultam ezzel együtt élni. Hiszen ez nem neveltetés kérdése, hanem egészségügyi probléma.
Na, de elég ennyi körítés! Csak azért írtam le, hogy lássátok milyen kutyáról beszélünk. A sztori pedig, amitől bepárásodott a szemem, amikor a hűségét megtapasztaltam. A legutóbbi Hard Dog Racen úgy alakult, hogy a férjem nem tudod jönni, ezért barátnőm beugrott helyette. Viszont Csoki (egy másik speckó eset... hiába na... valaki bélyeget gyűjt, valaki meg problémás kutyákat. Nekem ez a fétisem. Szivatom saját magam, hogy ne legyen olyan egyszerű az életem...) sok lett volna Neki, ezért megbeszéltük, hogy akkor futok én Csokival, Ő pedig fusson Lucyvel. Na ebből az lett, hogy konkrétan még ha akartunk volna sem tudtunk egymástól elszakadni a pályán, mert ez a Gógyi felügyelő teljesen kivolt, ha nem látott. Ha lemaradtam, megállt, vagy húzni kezdte visszafelé barátnőmet. Folyamatosan várta, hogy ott legyek a közelében. Ha én mentem előre, akkor meg úgy húzott a kis zsebtank, hogy barátnőm alig tudott vele lépést tartani. Én pedig a verseny végén alaposan megszeretgettem, mert minden gyagyasága ellenére ilyen mély érzései vannak és ennyire ragaszkodik. Érzi, tudja, értékeli azt, hogy nem mondtam le róla és megmentettem a biztos halál elől.