Kutyák és a sport

Kezdő gazdik hamar beleesnek abba a hibába, hogy vesznek/örökbefogadnak egy kölyökkutyát, majd nagy lelkesedésükben azonnal mindenféle mozgásformát kipróbálnak vele. Ezzel igazán nagy egészségügyi problémákat okozhatnak a saját kutyájuknak, pedig alapvetően jó szándék vezérli őket.

Ha szeretnéd, hogy kedvenced életed minden területén hű társad legyen, így a sportban is, akkor érdemes első lépésként kikérni az állatorvos és kiképző véleményét. Az orvos segít Neked abban, hogy mit egyen négylábú társad és szükség esetén táplálék kiegészítőket javasol. Ha nagyon körül szeretnéd járni a témát, kutya dietetikus véleményét is kikérheted. Így a szakemberektől kapott tanácsok alapján ki tudod alakítani a számodra leginkább kivitelezhető rutint kutyád étkezését illetően.

Az egyik súlyos hiba, amit a kutya sportoltatása kapcsán el lehet rontani, ha túl hamar, túl nagy megterhelésnek veted alá. A Hard Dog Race-n például kikötés, hogy 1 év alatti kutya nem versenyezhet. Ez nem véletlenül van így. Addig ugyanis a kutyák fejlődnek, ugyanúgy, mint a gyerekek. Ilyenkor még növésben vannak, erősödnek a csontjaik, stabilizálódnak az ízületeik és még sorolhatnánk. Főleg nagy testű fajtáknál fontos odafigyelni a fokozatosságra.

Ugyan ezen okból kifolyólag a másik nagy probléma azzal szokott lenni, ha nem testalkatának és habitusának megfelelő sportot erőltetünk. Súlyos ízületi problémákat okozhatunk a kutyának (még ha nem is azonnal mutatkoznak a tünetek). És itt jön képbe a kiképző fontos szerepe, aki meg tudja állapítani kutyánk milyen idegrendszeri típushoz tartozik, és ahhoz milyen sportot javasol. Fontos, hogy a testmozgás a kutya számára se legyen kényszer, hanem élvezze, legyen benne sikerélménye, de mi is tudjunk vele azonosulni.

Saját példából kiindulva, én nem tudnám magam elképzelni egy agility pályán, viszont a Hard Dog Race-t imádom. Nagy szerencsém van, mert a falkámban több olyan kutya is van, aki szintén élvezi, hogy futhat és dagonyázhat. Lucy-nek és Csokinak az idegrendszeri problémájuk és az autizmus miatt még jól is jön, ha futhatnak kicsit, mert attól elfáradnak, utána sokkal kiegyensúlyozottabbak. Yoda 8 éves, őt már ekkora megterhelésnek nem szeretném kitenni, mivel eredetileg sem volt hozzászoktatva. Stitch-t pedig a légző rendszere miatt nem erőltetem, bár állítólag, ha hozzá lenne szoktatva mehetne ő is, de nem lennék nyugodt.

Viszont itt van Luke, aki most 10 hónapos. Ő inspirálta ezt a bejegyzést is. A kölyökkutyáknál egyébként is fontos, hogy naponta 2-3 alkalommal egyenek, jó minőségű kutyaeledelt, a sporthoz pedig szépen fokozatosan legyenek hozzá szoktatva. Luke, mivel nagy testű, így az ő esetében még koncentráltabban oda kell figyelni ezekre. Ahogy hirtelen megnőtt, arra lettem figyelmes, hogy játék közben egy-egy nagyobb dobbantás után kettőt, hármat bicegve lépett. Azonnal orvoshoz fordultam és javasolta, hogy kúraszerűen kezdjünk el ízületvédőt szedni. Ezt természetesen rögtön meg is tettük, ma pedig elkezdtem vele készülni a futásra. Első alkalommal csak egy kb. 1 km-es távot tettünk meg, azt is csak kocogva, menet közben többször séta tempóra visszalassítva. Vasárnap túráztunk egy nagyot. Holnap ismét megyünk egy maihoz hasonló kört, szépen lassan lerövidítve a sétálós részek hosszát, míg azt nem látom, hogy menni fog egyben. Utána lassan növelünk kicsit a tempón, később pedig a távon, de akkor visszalassítunk a tempón és ezt variálgatva szépen lassan, hónapok alatt felhozom odáig, míg meg nem lesz a minimum 6 km. Ha ezt elérjük, akkor egy HDR Not Just Run-nal tesztelünk, ha az megy, jöhet a Base.

Fontos tehát, hogy mielőtt bármilyen sportba vágtok kutyátokkal, előbb kérjétek ki a szakértők véleményét.